Nádor Katalint (1938-2018) évtizedekig, mint a Janus Pannonius Múzeum műtárgyfotósát ismerték.
Nádor Katalint (1938-2018) évtizedekig, mint a Janus Pannonius Múzeum műtárgyfotósát, vagy mint a Pécsi Műhely csoport kiállításait és kültéri akcióit dokumentáló fotográfust ismerték. Kísérletező, lírai hangvételű absztrakt fotográfiai munkássága nem kapott szakmai figyelmet, és a magyar fotográfiatörténet sem számol be róla, miközben a 1960-as és 1970-es években keletkezett alkotásai Kepes György és Moholy-Nagy László fotográfiai öröksége, és a kortárs, újkonstruktivista, geometrikus szellemű pécsi művészeti törekvések felől is olvashatóak. Fotográfiái, fotogramjai és fotogram-hatású alkotásai valamint grafikai hatású csendélet- analízisei mindazonáltal egy érzékeny és egyedülálló alkotói látásmódról tanúskodnak, ami a természetes és épített környezetet, a tájat és a tárgyat, ezek esztétikai minőségeinek kölcsönösségében, a fotográfiai absztrakció kreatív lehetőségeiben látja és láttatja.
