Beszélgetés Seres Tamás rendező, forgatókönyvíróval a Breuer című filmről.
Beszélgetés Seres Tamás rendező, forgatókönyvíróval a Breuer (magyar dokumentumfilm, 60 perc, 2020) című filmről.
A film a Hiány és emlékezet, Breuer Marcell emlékkiállításban látható.
Marcel Breuer Film
Dokumentumfilmünk összefoglalásaként felvázolom, hogy hol és merre jártunk, mely épületeket vettük fel és mutatunk meg filmünkben, melyek meghatározóak a címadó építész életművében, s elsőnek tárjuk a magyar nézők elé.
Breuer munkásságát az első bútorkísérletektől az egyik legkésőbbi gigaépületéig, a New York-i Whitney Museumig érzékeltetjük. Két nagy periódus dokumentumait mutatjuk, az Európához köthetőeket az Amerikában épített házak formavilágát. S mi sem izgalmasabb, mint felfedezni, hogy azok a teljesen újdonságszámba menő statikai és anyagkísérletek, amelyekkel a húszas években a széket forradalmasította - például kiiktatva a hátsó lábakat -, hogyan térnek vissza a későbbi családi házak messze előrenyúló, elbillenéssel fenyegető, támaszték nélküli teraszainál. Odaát, az Újvilágban, ahová Walter Gropiust, bauhausos mesterét követte 1937-ben a Harvard Egyetemre, azt a szerencsés pillanatot fogta ki, amikor az amerikai építészek már kiábrándultak a maguk beton és üveg modernizmusából. Már az első vázlatai alapján több kritikus az amerikai építészet egyik megújítóját ünnepelte benne, azaz Marcel Breuerben vagy egyszerűen Lajkóban. New York és Boston között, a partraszállás szellemét őrző településeken tucatnyi villát, nyaralót tervezett. Breuer a világszerte zsinórban szerzett megbízások a nagyléptékű középületekre már önkényes kifejezésvágyat tükröznek. Tény, hogy a kristályszerű vagy tömör formák monumentálisak, és egyetlen nagy gesztusból bontakoznak ki - legyen szó a sikert 1958-ban meghozó párizsi UNESCO-ról vagy az USA-ban collegeville-i (Minnesota) Szent János-templomról.
